Tóth Hunor: VIDÉK - egy falu története
,,Kicsiny falu az én falum, legkisebb az egész vidéken s a legszebb.''
- Benedek Elek -
Benedek Elek pontosan fogalmazza meg azt, amit én is gondolok székelyföldi kis falumról. Minden alkalommal mikor hazatérek, valamiféle különös érzés ragad magával, melyet szavakba, írásba önteni nagyon is nehéznek bizonyul. A vidéki életről órák hosszát lehetne beszélni, viszont a beszédnél misem adhatja vissza jobban ezen életérzést, mint a megszemlélés és a megtapasztalás. Kiállításom célja az értékátadás a felfedezés és megismerés által, melyet a vizualitás és a kézzelfoghatóság segít.
Falusinak lenni MENŐ!
Ezen kijelentés megtételéig több mint húsz évre volt szükségem. Gyerekként pont ellenkezőleg éreztem. Akkoriban az életet és a vagányságot a város jelentette számomra, ahol az emberek hétvégenként bulizni járnak, kávézókba beszélgetnek és szolgáltatások sokasága kínálkozik számukra, ellentétben a falusiakkal, ahol jobb esetben egy kis élelmiszer üzlet és egy kocsma várta az érdeklődőket. A lehetőségek korlátoltak voltak. Középiskolásként bekerültem az ámított városi forgatagba, amire mindig is vágytam. Új barátokat szereztem, viszont ennek ellenére kirekesztettnek éreztem magam mindaddig amíg rá nem eszméltem arra, hogy amit én képviselek az érték és ettől egy ember csak többnek érezheti magát.
Az otthon az, ami inspirál...
Meglepetésként ért azon tény, hogy tárgyalt témakör sokkal többeket érdekel, mint amennyien foglalkoznak vele, melyre magyarázatként szolgálhat az, hogy alkotni egy adott témakörben hitelesen csak úgy lehet, ha a témát magukénak érzzük.
Ezen elhivatottságot, életérzést kiválóan reprezentálja a Tejbánya, a Bányász család gyergyóújfalusi ,,vállalkozása". Ez nem csupán egy vállalkozás számukra, hanem ahogyan ők is vallják, egy életérzés. Az állatok nem csupán állatok számukra, hanem barátok, munkatársak - derül ki a Bányász Józseffel készült interjúból.
Költők és írók sokaságát is foglalkoztatta/foglalkoztatja a vidék vagy csak akár a néprajz, az hogy írásban hagyják hátra érzéseiket, kutatásaikat, tudásukat a jövő nemzedékeinek. Orbán Balázs Székelyföld leírása c. ismeretterjesztő könyvében Székelyföld történelmét, természetrajzát, és néprajzát mutatja be. A költészet terén pedig Radnóti Miklós alkotása szolgál kiváló példának:
,,Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom."
A hagyomány mélységes mély kút...
,,A hagyomány mélységes mély kút: az emberi élet forrása.
Az ember csak e kút vizével betöltekezve lehet azzá, amivé lennie kell."
-Végh Attila-
A néphagyományokhoz tartozó népviseletek megörökítésére vállalkozott Dávid Botond székelyudvarhelyi fotográfus, aki céljául tűzte ki, hogy a világ összes országának, illetve az ott élő kisebbségeknek népviseletét örökítse meg és Geofolk néven gyűjteménybe szedje. Mi sem mutatná jobban Botond elhivatottságát a téma iránt, mint hogy 2020-ban már több mint 1700 darabot számláló fényképgyűjteményt tekinthettünk meg az oldalon, mely azóta csak bővült.
Dokumentumfilmek is igyekeznek megörökíteni a rurál környezetet, és az ott zajló életet a hagyományokkal együtt. Az igazat bevallva nem sok az a film, ami eddigi tudomásaim szerint ezzel foglalkozna, viszont Buglya Sándor - Zsákfalu c. filmje, amely Perőcsényről szól. Perőcsény településén egyesek szerint megállt az idő, mások szerint inkább elrohant felettük. A rendező nagyon jól ismeri a falut, mert maga is bennlakója lett az idők folyamán. Előbb házat épített ott, aztán hozzálátott a lelki építkezéshez is. Ma már összenőttek: Buglya Sándor rendező és Perőcsény, a falu. A film remekül dokumentálja mindazt, amit nem szabad elveszni hagyni, a falusi életet, az ottani szokásokat.
fotó: Tóth Hunor, Bikafalva, Románia 2020
fotó: Tóth Hunor, Bikafalva, Románia, 2020
fotó: Tóth Hunor, Bikafalva, Románia, 2020
Útravaló
Útravalóul pedig szeretnék hátrahagyni nektek, kedves olvasóknak pár olyan lehetőséget, amivel talán még közelebb kerülhettek a VIDÉKhez:
- Nincs finomabb egy friss, ropogós házikenyérnél. Manapság már sajnos egyre ritkábban készülnek ezek a kenyerek háznál, kemencében, a régi hagyományos módon, viszont ki merem jelenteni, hogy a legtöbb faluban (legalábbis Erdélyben) van legalább egy olyan háztartás, ahol ez bizonyos rendszerességgel sütik a finomabbnál finomabb kenyereket. Ide kattintva megtekintheted, hogy mitől is ilyen finomak ezek a gyönyörű kenyerek.
- A mezőn dolgozó emberekhez (legalábbis régen) mindenki a szalmakalapot társítja. Nyerj betekintést, hogy hogyan is készülnek el ezek az érdekesebbnél érdekesebb formájú, mintázatú kalapok és ha teheted mindenképp látogass el a kőrispataki szalmakalap múzeumba, ahol az ország különböző szalmakalap stílusai mellett, megtekintheted az ország (Románia) legnagyobb szalmakalapját is.
- Mindezek mellett, ha egy kis unaloműzésre vágysz barátaiddal vagy családoddal, mindenképp próbáld ki a Székely Gazdálkodó I vagy Székely Gazdálkodó II társasjátékot, amely után biztosan azt érzed majd, hogy egész életedben a vénáidban csorgadozott a gazdálkodó.
,,Ha majd nyugdíjba vonulok, vidékre költözöm, a falu legvégére.
Lovat, kecskét, kutyát, macskát, oxigént fogok tartani."
- Vavyan Fable-
KERLÜJ KÖZELEBB A VIDÉKHEZ,
MESÉLJ EL TE IS EGY TÖRTÉNETET!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése