Csillagképek-Gáspár Dominik

Bunford Péterrel közös kiállítás ötletünk a karantén helyzet utáni átszellemülést és kitörést akartuk megtestesíteni, aminek a fő eleme a  szabadság érzet. De mi lehetne más szabadságot szimbolizáló tevékenység, mint kémlelni a végtelen eget és elmerülni a csillagokban? A kiállítás ötletünkben szerepet kaptak a csillagképek és az asztronómia is és szerveztünk egy csillagkémlelési estet, pont arra az éjszakára amikor nagyon gyakoriak a hullócsillagok. Ezt a blogbejegyzést azért hoztam létre, hogy aki nem jártas az asztronómiában az picit terjesztheti a tudását és tájékozódhat előre.

Már az ókori mezopotámiai népek is mitológiájuk alakjaival népesítették be az eget a csillagok geometriai alakzatait kiegészítve különféle állatokat, képzeletbeli lényeket jelenítettek meg. A görögök az égboltot mitológiájuk képes illusztrációjának tekintették. Külön csillagképeik voltak az ókori kínaiaknak is. Amikor az európai hajósok a déli féltekére merészkedtek, addig ismeretlen csillagok tárultak szemük elé, és így újabb csillagképeket neveztek el (pl. Dél Keresztje).

Századunk elején tehát meglehetős zűrzavar uralkodott a csillagképek körül. Épp ezért 1928-ban a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) deklinációs és órakörökhöz igazodóan 88 tartományt különített el az égbolton, s ezeket arról a csillagképről nevezte el, amely az illető tartományban van. Ma ilyen értelemben használjuk a csillagképeket. A 88 csillagkép felsorolása számos csillagászati könyvben megtalálható.

Míg a tudományos publikációkban a csillagképek (hivatalos) latin nevét használjuk, a népszerű irodalomban szokás magyar fordításukat is megadni. Néha a csillagképhez magyar legenda is párosul. Ilyenkor a csillagkép magyar neve nem feltétlenül egyezik meg a latinból fordítottal; például az Usa Maior magyarul Nagy Medve, de hagyományosan Göncölszekérnek nevezzük. A továbbiakban a csillagképeknek mind a két (esetleg három) nevét is megadjuk.

A csillagképek (azaz a megfelelő égi tartomány) csillagait fényesség szerint sorba rakjuk, és a legfényesebbet α-val, a következőt β-val stb. jelöljük. Az α Lyrae tehát azt jelenti, hogy a Lyra α-ja, azaz a Lyra csillagkép legfényesebb csillaga. Természete
sen a görög abc-nek is egyszer vége szakad, ilyenkor jönnek a latin betűk, majd a számok. Az egészen halvány csillagokat már csak a csillagkatalógusokban szereplő sorszámuk alapján azonosíthatjuk. A legfényesebb csillagoknak külön nevük is van (pl. Sirius, Pollux). A csillagnevek közül nem egy a magyar fülnek furcsán hangzik (pl. Betelgeuze); ezek az elnevezések többnyire arab eredetűek.

Az összes csillagkép elnevezése és behatárolása