Éjszaka

 
Darázs Dániel 
 
Éjszaka
 
Az at night kiállítás négy fotográfus munkáját mutatja be, ezeket a munkákat az éjszaka köti össze. A kiállítók oldalai:
Darázs Dániel
 
Éjszaka a nap a látóhatár alatt tartózkodik, ezért sötétebb és hidegebb van, mint nappal, ilyenkor egészen más hangulata van a helyeknek. Fotográfiai szempontból természetes és mesterséges fények változása igencsak fontos ekkor, valamint este sokszor kiüresednek azon a helyek, ahol nappal folyik az élet.                                                                                                                                                   
Éjszaka a látásunk is megváltozik, ilyenkor szemünk a nappali, úgy nevezett fotopikus látás helyett átáll az éjszakai, szkotopikus érzékelésre. Az átlagember számára több percbe is beletelik mire szeme hozzászokik a sötétséghez.  Ahogy a fotográfiában, úgy az emberi szemnél is a legnagyobb kihívás a sötétben a fény hiánya, ezért is ilyenkor a szemben a fénylátásért felelős csapok aktivizálódnak, valamint, ahogy a fotós is tudja kezelni a beállítások, például tágabb rekesz értékkel fotografál, úgy az ember pupillái is kitágulnak, így több fényt eresztenek az érzékelőre.                                                                                                                                                                             
A fotográfia kezdeti időszakában is már foglalkoztak az éjszakai fényképezéssel, ám ekkor még nehezebb volt, hiszen a nyersanyagok érzékenysége sokkal alacsonyabb volt, valamint hosszabb expozíciós időket sem tűrték olyan jól, mint a modern nyersanyagok és digitális érzékelők. Már az 1840-es években, nem sokkal a dagerrotípia felfedezése után készült 20 perces expozíciós idővel fénykép a Holdról. Ekkoriban még nem nagyon volt a köztéri elektromos világítás, ezért utcai éjszaki képek kezdetben nem igen voltak, ám a 19. század második felére már a közvilágítás egyre inkább elterjedt. Így az elektromosság és az egyre jobb érzékenységű nyersanyagok piacra kerülésével a 20. század elején már egyre több fotográfus készített este képeket urbánus környezetben.                 
Az 1900-as évek elején már olyan híres fotográfusok munkásságában láthatóak éjszaki felvételek mint Alfred Stieglitz vagy William Fraser.
 
Ám a stílus nagyja, és aki a legtöbbeknek eszébe juthat az Halász Gyula, ismertebb nevén Brassai. Brassai párizsi utca képeket készített éjszaka, kihalt városrészeket, utcákat, hidakat kapott lencsevégre. Ez egy annyira szokatlan dolog volt, hogy Brassait többször megállították rendőrök, hogy mégis mit csinál.  

 A fotográfusok éjszakai tevékenységét tovább nehezíti az úgynevezett Schwarzschild-effektus, aminek a lényege, hogy minél sötétebbet fotózunk annál hosszabb expozíciós időre van szükség, ez magától értetődőnek tűnik, ám a probléma az, hogy ez nem egy egyenes arányú változás, hanem nyersanyagtól függően korrigálni kell a kimért expozicíós időt. Ezt nevezik angolul Reciprocity failure-nek is, konkrét példa erre, hogy a Kodak Portra filmek egy 8 másodpercre mért expozíciónál plusz egy fényértéket igényelnek, ezért ilyenkor 16 másodpercig kell nyitni a zárat.

 
Az éjszaka sok más fotográfust is megihletett, valamint a művészet minden más ágában is találhatóak ehhez kapcsolódó alkotások is. Filmekben is sokszor láthatunk éjszakai jeleneteket, ilyenek Tarr Béla  filmjei is. Bill Schwab éjszakai képei Detroitról.

 

                        

Megjegyzések