A Harmadik Hullám című kiállításkoncepciómban a karantén alatt megszületett munkákat mutattam be, most viszont ezen munkák pszichológiai hátterét szeretném prezentálni. Már több mint egy éve hogy egy olyan életet élünk, amire sosem
gondoltunk volna. Ha 2019. decemberében valaki azt mondja, hogy a következő
évben fenekestül felfordul kollektívan mindenkinek az élete, azt senki sem
hitte volna el. Mióta beköszöntött a koronavírus-járvány minden
ember élete egy teljesen más fordulatot vett. Nagyon nehéz volt egy teljesen új
élethelyzetben egy új életet felépíteni. Hiszen erősen korlátozva élhettük/
élhetjük az életünket. Több mint egy éve az „új” élethelyzetre átmeneti ,,életszakaszként” gondoltunk, az mára
már egy normalizálódott állapottá vált. Ehhez a helyzethez sok ember sikeresen
hozzácsiszolódott.
Mind a karantén, mind a járvány fokozott érzelmi reakciókat válthat ki: szorongást, a hangulati élet nyomottságát, haragot, reménytelenséget, ingerültséget. Azt gondolom ezek közül mindannyian átéltük ezeket, ez a helyzet azt szülte hogy egyfajta bizonytalanságot érezzük magunkkal valamint a jövőnkkel szemben.
A jelenlegi feladatban prezentált munkák az online oktatás
során készültek, és mindegyik tükrözi azt hogy az alkotója miképpen éli meg ezt
a helyzetet.
Azt gondolom, hogy az idő haladtával egyre jobban tudjukkezelni a kialakult helyzetet így gyorsabban át tudjuk vészelni ezt az időszakot.


Megjegyzések
Megjegyzés küldése