Minták, mindig, mindenhol

 

Zsákai Soma

 Miért látunk arcokat levágott facsonkokon, vagy hétköznapi tárgyakon? 
 Miért bámul a szemünkbe egy fogas, csavar-szemeivel? 
 Miért ennyire fontos ez, művészeti szempontokból? 

 Ezen kérdések kezdtek el foglalkoztatni, ezen folyamat szépségét szerettem

 volna megragadni. Kiállításommal és ezzel a szöveggel is mindössze azt akartam

 kifejezni, hogy olyan hihetetlenül emberi dolgok, mint művészet, ugyanúgy a

 természetben, ugyanúgy hús-vér mivoltunkban gyökereznek.

           

Minden faj célja a túlélés. Minden faj célja a táplálék keresése, veszély elkerülése. Mi hasznosabb ezen a téren annál, mint annak tudata, hogy micsoda, körül-belül hogyan néz ki?

 

Ennek eldöntésére, állatfajok agyának tömkelege, általános minták, arányok, színek segítségét kéri, bizonyos alapvető tárgyak, élőlények, mozgások azonosításához.

Az embert részben az tette emberré, az különítette el a természet többi részétől, hogy olyan mintákat is felismert, amit más, tudatosan nem.

Látni kezdte a rendszert állatok mozgásában, időjárásban, egyre több mindent tudott kikövetkeztetni. Látni kezdte a mintát a hangokban, ebből lett a nyelv.

Ez addig fokozódott, amíg a sziklafalra felkenődött két pont és vonal már emberi arcnak látszódott, és megszületett a művészet.

A manierizmustól a modern művészetekig, kortárs magyar példákkal élve, (P. Kovács István, Ludvig Zoltán, Tóth György munkái) a minták egyre szürrealisztikusabban jelennek meg, a határainkat próbálgatjuk elérni, mit érzékelünk minek és meddig? Beszédben, versekben, a metaforák, allegóriák is egyre elrugaszkodottabbak. A folyamat végét keressük, mint mindig.

A mintakeresés megtörténik, ha szeretnénk, ha nem, az újabb generációk tudatosan megemlítik, játszanak és viccelődnek ezzel, a folyamat öntudatra kel.

A fő mondanivaló, amit ki szerettem volna fejezni, nem az ember lebecsülése. Nem bántóan akarom állati ösztönnek hívni a művészetet.

 

 Arra akartam rámutatni, hogy nem teszünk többet,

 mint biológiai lényektől telik, mert nem is kell. Azzal 

 együtt, hogy megmagyarázható a művészet oka, nem 

 lesz ettől kevesebb, sőt, ha az ember olvasott már 

 tudományos folyóiratot, tudja, ez egy hihetetlenül 

 bonyolultan működő folyamat, a puszta létezése 

 gyönyörködtet. Komfortot ad, hogy azt tesszük, amit 

 tennünk kell.