Vass Karina: Otthon
Ugyan mindig is fontos szerepet játszott az emberek számára az otthonuk,
mégis a jelenlegi helyzetben, amelyet a világjárvány teremtett, az otthon
szerepe felértékelődött. Ez nem is csoda, hiszen egy nap 24 óráját töltjük ezek
között a falak között. Az otthon már nem csak az a hely, ahova esténként
hazatérünk, hanem a legfontosabb és legszámottevőbb életterünk, egy hely, ahová
nem csak hazaérnünk kell, hanem megtanulni benne létezni is.
A karantén rengeteg embert megihletett, remek karanténhoz kapcsolódó képeket láthatunk a Mai Manó Ház oldalán is. De ennek kapcsán megnézhetjük a Modemart: Mindenütt jó, de című projektjét is, amelyben hétről-hétre két életkorában és művészetében is igazán eltérő alkotót kértek fel közös munkára. Ezekből az együttműködésből rengeteg videó és fotósorozat jött le, amelyek remek inspirációként szolgálnak ezekben a nehéz, impulzusmentes időkben, illetve segítenek feldolgozni a jelenlegi körülményeket is, beleláthatunk általuk mások életébe, mások otthonába, felfogásába és rájöhetünk, hogy bár a magányosság nagy hátránya a karanténnak, mégis van egy összetartó ereje, hiszen mindannyian ugyanazon megyünk keresztül, ugyanakkor, csak más helyeken.
Összességében a koronavírus
általi bezártság miatt ki kell alakítanunk ezeken a helyeken belül olyan tereket, amelyek megfelelőek az alapvető feladataink ellátásához. Tehát egy
szoba már nem feltétlenül csak hálószobaként funkcionál a jelenlegi helyzetben,
hanem könyvtárként, irodaként, kertként, fotóstúdióként vagy akár
szépségszalonként is. Az OTTHON című kiállítás ezt hivatott bemutatni.
Természetesen az otthon mindig fontos volt, annak hiánya vagy annak
megléte nagyban befolyásolja az életünket, jellemzi társadalmi helyzetünket,
személyiségünket, illetve a legtöbb emlékünk is ezekhez a falakhoz köthető. A
Szegedi Tudományegyetem két családterapeutája, Dr. Martos Tamás és Dr. Sallay
Viola Pszihozanza előadássorozatukban kutatják az otthonok érzelmi jellemzőit.
Az otthonunk minden pontjához köthető egy emlék, ezt hívják a kutatók
térbalettnek, amelyet az otthonunk érzelmi alaprajzán vizsgálják.
Azonban ha az otthont nem érzelmi oldalról közelítjük meg, akkor érdemes elolvasnunk Csíkszentmihályi Mihály és Eugene Halton: Tárgyaink tükrében, az
vagy amit birtokolsz című könyvét is. A könyv a két író kutatásáról számol be, amelyet több mint nyolcvan chicagói
otthonban végeztek el a „Miért tulajdonítunk különböző jelentéseket a minket
körülvevő dolgoknak?” kérdésére reflektálva. Többek között arról is olvashatunk
benne, hogy az életkorunk növekedésével mennyivel több tárgyat birtoklunk, bár
gyermekkorban a játékaink száma is hatalmas, öregkorunkra általában
felhalmozzuk személyes ereklyéinket.
Az otthonunk rengeteg dolgot árul el rólunk, annak berendezési tárgyai,
kellékei pedig a lehető legtöbbet. Deák Kristóf: Foglyok című 2019-es filmje a
népköztársaság korába vezet vissza minket, egy egyszerű kispolgári család
otthonába, ahova váratlanul betoppanok a hatalom őrei és mindenféle magyarázat
nélkül foglyul ejtik a családot és a családot felkereső személyeket is. A film
végére már közel tíz ember tartózkodik a kétszobás lakásban és nincs mit
enniük. Ez a film rámutat az ’50-es évek helyzetére, nagyobb rálátást nyújt a
nézőknek, azonban nem szabad elmennünk amellett sem, hogy remek korképet ad az
otthonról is, amely köré az egész szövevényes történet épül. Úgy gondolom sok
hasonlóság van a jelenlegi vírushelyzet és a film között, annak ellenére, hogy
minket nem tartanak erőszakkal fogva, mégis sokszor érezhetjük úgy magunkat
mostanában, mintha így volna.
Összességében kijelenthetjük,
hogy az otthon mindig is fontos volt és mindig is fontos lesz az ember
életében, legyen akár világjárvány, akár átlagos évünk, mindig egy kapcsolódási
pont lesz, a biztonság színtere, a melegség, a család, a szeretet legfontosabb
helye.





Megjegyzések
Megjegyzés küldése