Darányi Arnold
Portálok
A blogbejegyzésemben a Kiállítás rendezés II. kurzusunkra
kitalált kiállítást fogom körbejárni. A koncepciót Dóka Gábor és Füzes Patrik
évfolyamtársaimmal találtuk ki, azonban biztos vagyok benne, hogy mindegyikünk
egy kicsit másképp fogja megközelíteni a témát.
Magát a portál, átjáró ötletet én vetettem fel. Fotótúráim
során teljesen a tudatalattimat hagyom érvényesülni, általában ilyenkor csak
sétálok és teljesen kikapcsol az agyam. Ezt a meditatív állapotot az alábbi cikk
tökéletesen leírja. Mivel ilyenkor nincs semmi tudatosság a fotók
elkészítésénél ezért elkezdtem töprengeni, hogy miért is örökítem meg azokat a
jeleneteket, amiket megörökítek. Arra jutottam, hogy abban a pillanatban
kellett valaminek történnie, ami megfogott és kiragadott a hétköznapok
szürkeségéből, így portált képezve (akár egy pillanat erejéig) egy másik univerzumba.
Ebből szűkítettük le a koncepciót az átjárókra, amelyek egy árnyalattal konkrétabban
is megjelennek a képeken.
A fotók legtöbbje a átjárókról való előzetes tudásunkra játszik rá. A kiállítás címe már alapból beindítja az asszociációt az agyunkban így a legkülönfélébb helyzetekben is megláthatjuk az adott képben az portál fogalmának sokszínűségét. Egy kihelyezett ablaküveg, repedés a falban vagy egy örvénylő árnyék is átalakulhat a múltbeli tapasztalataink által. Az asszociációhoz kapcsolható az a jelenség is, amikor olyan dolgokat látunk, amelyek valójában nincsenek ott. Ezt a tudomány Pareidoliának nevezi. Például ez játszódik le az agyunkban amikor a felhőket kémlelve azokban különféle tárgyakat, arcokat látunk. Az alábbi képen is ez a folyamat ment végbe.
Ha már Yu-Gi-Oh! -nál tartunk lehet, hogy a portálok, átjárók iránti érdeklődésemet már kiskoromban látott animék és sorozatok alakították ki bennem. Ilyen volt a már említett Yu-Gi-Oh! a Bakugan vagy a Csillagkapu sorozat, amelyek mindegyikében szerepelnek átjárók terek, dimenziók között. Azonban más fajta médiumok is hatással lehettek rám. A 2007-ben megjelent Portal című videójáték, talán az akkori időben egyik leginnovatívabb játéknak számított. Mesterien ötvözte a humort és az akciót. A játékosoknak egyre nehezedő fejtörőket kellett megoldaniuk a tovább haladás érdekében. Ehhez segítségül kaptak egy fegyvert, amely képes volt két hely között portált nyitni.
A kiállítás a RIPPL Galériában kerülne megrendezésre, azonban
nem egy általános ”white cube” installáció módot képzeltünk el. Szerintem úgy
működne igazán a kiállítás, ha a kiállítótérbe betérve úgy érezné az ember,
hogy egy másik univerzumba lép, így maga a tér bejárata is egy portálként
szolgálna. Mindenképp valamiféle misztikus, bizonytalan atmoszférát szeretnénk
megteremteni. Hasonlóan a Hong Kongban működő Empty
Galleryhez. Ez egy elhagyatott gyárépület, amely át lett alakítva egy több
szintes galériává, ahol rendeznek kiállításokat, koncerteket és performanszokat.
Az egész épületegyüttesben csak a kiállított művek vannak megvilágítva. A
sötétben az emberek érzékei felerősödnek így jobban tudnak koncentrálni a
művekre. Fény nélkül egyfajta félig álomszerű módba kerülünk, ahol minden
bizonytalan, amely talán új utat enged a művek befogadásának.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése